osztrák-magyar határmegállapítás, 1921. júl. 27.-1923. jan.: a →trianoni béke szerinti államhatár pontos kijelölése. - A győztes nagyhatalmak (Fro., Anglia, Olo. és Japán) mint 'semlegesek' és az érdekelt Au. és Mo. képviselői hajtották végre. A nagykövetek konferenciája utasítása értelmében a békeszerződésben meghatározott határvonalat az abban kijelölt pontok között volt joguk megállapítani, attól csak a biz. minden tagjának egyetértésével térhettek el. A kijelölt pontokhoz mindig a kedvezményezett ragaszkodott. Au. a →velencei egyezményben elfogadta „amennyiben lehetséges” a határmegállapító biz., föllebbezése esetén, a →Nemzetek Szövetsége Tanácsa döntését. A határmegállapítást 1922 közepére be akarták fejezni. A biz. több helyszíni szemlét tartott, beadványokat tanulmányozott, de egyetértő határozatra nem volt képes. Az új határ 8 nagybirtokot vágott ketté (pl. az Esterházy hg. családnak 83.384 kh, a Batthyány-Strattman családnak 561 kh földje került az osztr. ter-re). 1922. III. 28: a nagyhatalmak képviselői a javaslatot a Nemzetek Szövetsége Tanácsához utalták. Au. és Mo. a nagyhatalmi döntés előtt Vilma holl. kirnő (ur. 1890-1948) közbenjárását kérte, a kirnő Alfred Zimmermant jelölte ki döntőbírónak, akinek bécsi útja eredménytelen maradt. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa 1922. VII. 21: tárgyalta az ügyet. A nagyhatalmak képviselőinek határkiigazítási javaslatában az Au. birtokolta helységek visszacsatolását Au. soknak, a 23 helységet igénylő Mo. kevésnek tartotta. Újabb szakértők jelentése után, határkiigazítással (a lakosság kívánságára) visszakerült 1923. I. 10: a Vas vm. Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes, Pornóapáti, III. 8: Rendekért elcserélték Ormod, III. 10: Rőtfalváért Szentpéterfa községet, átadták Lovászad községet, ezzel kialakították Csonka-Mo. 356 km hosszú Ny-i határát. 88

Villáni 1923. - Nagy 1937. - Soós 1971:175. - Zsiga 1991:60.